Mindenkinek megvannak a kedvenc időtöltései, amivel hetente vagy akár naponta foglalkozik. Azaz a hobbija. Nem vagyok atléta és nem szeretem kifutni a lelkem. Vannak akik, ha gondjuk van egyszerűen kifutják magukból és utána jól érzik magukat. Számomra a futás csak kínzás, nem találok benne semmi örömöt, semmit ami tetszik, semmi érdekeset. Amiben megtaláltam, az az egyik legkülönösebb sport, a lovaglás.
Sokan alábecsülik ennek a sportnak a nehézségét, ami elszomorít. Ha most olvasod, amit írok és eddig te is így gondolkodtál, remélem ezzel megváltoztatom a véleményed.
Minden ló más és más, és minden lovas más és más. A lovasnak minden lóhoz picit másképp kell hozzáállni, másképp kell bánni vele, mert ahogy nekünk is megvan mit szeretünk és mit nem, az úgy nekik is. És ez nem könnyű feladat. A legfontosabb a ló és a lovas között lévő kapocs. A lónak éreznie kell, hogy aki rajta ül, az irányít, de ez nem azt jelenti, hogy erőszakosan kell bánni velük. Sokak nem érzik ezt a különbséget.
A lovaglás fizikailag nehéz sport. Azt hinnénk, ahogy én is hittem három éve, hogy könnyű és szórakoztató dolog, elirányítgatom őt és kész is. De nem. A lovaglás erősen megdolgoztatja az izmokat, de az agyat is. Sokszor a lovasnak előre kell kiszámolnia X lépéssel később hol lesz és mindig résen kell lennie, mivel a ló nem egy labda, ami rúgunk, hanem érző, gondolkodó lény.
Ha hazaértem a fárasztóbb időtöltésből ideje kicsit leheveredni és olvasni. Általános iskolás korom óta megkedveltem az olvasást. Régen én is úgy gondoltam, mint a kortársaim. 'Mi? Te olvasol? Beteg... Elég nekem a kötelező!' Na igen. A kötelező. Azt hiszem ez veszi el sok ember kedvét a könyvektől. Az, hogy olyat KELL olvasniuk, ami nem kelti föl a fiatalság 90%-ának az érdeklődését és onnantól kezdve ez rögzül be nekik a többi könyv láttán is. Pedig ez nem így van. A könyvek olyan sokszínűk és olyan sokfélék, akár a filmek. Mindenki megtalálhatja a számára érdekeset. A horros, thriller történetektől kezdve a csöpögő romantikusig. Én épp a kettő között vagyok. Imádom, ha egy történet izgalmas, akciódús, ha nem tudom kiszámítani mi történik előre, ha a szereplő érzéseit átélem és bele tudom képzelni magam a történetbe. Sokáig nekem ez se sikerült. A kötelezők alatt csak olvastam, de mivel nem tartottam érdekesnek, így a képzeletem se szárnyalt. Viszont az igazán nekemvaló könyv, amikor belecsempészik a sok misztikus elem köré a szerelmi szálat. Néhányan most hagyták abba ez a bejegyzés olvasását, de így van ez, ez vagyok én, ezt szeretem. Halomszámra olvasom a Vörös Pöttyös könyveket jobbnál jobb szerzőktől.
Én elfogadom, ha már próbáltad és nem köt le, inkább sportolsz vagy a barátaiddal lógsz az egy helyben ülés helyett. De ha még sosem olvastál semmit magadtól, akkor lehet eljött az ideje.:)
|