Végre itt a péntek és tudok valami értelmeset kotyogni ide. Elkezdődött a suli és semmi időm nem volt a blogra, örültem, ha minden frisst tudtam hozni a rajongói lapokra. Sajnos ilyenkor a blog szorul háttérbe.

A hétfői napot megúsztam. Mindössze dumáltunk, hogy mi-hogy kell majd az órákra, mi a teljes órarend meg ehhez hasonló unalmas, de jobb mint a tanulás dolgok.

Aztán a keddi napom simán beleillett volna a tanév 150. napjának. Minden órán  oldalakat írtunk! A szívem szakadt meg úgy haza akartam jönni, de 7 órám volt. Szerencsére angol az utolsó órám minden nap, így legalább ott nem szenvedek, hanem élvezem. Fárasztó nap volt, hazajöttem és be is aludtam egy órára, igen csak 1-re, tanulnom kellett, ezért csörgött az óra. Újraolvastam a Kényeskedőket, mert úgy volt, hogy doga, de csak hétfőn írjuk meg hála isten. Meg matekot tanultam. Apropó: új matektanárom van. Kezdés: előszeretettel bukatatok, csöngetésnél BENT VAGY a teremben, melegen ajánlom, hogy kész legyen a házid, a HÉTEN hozdd a dolgozatfüzetet, több mint 20 dogát írunk majd az évben...és folytathatnám. De aztán kiderült, hogy bár szigorú, de nagyon jól tanít. Végre mindent értek, ritka  alkalom. *Einstein tekintet.*

Szerda...volt irodalom órám meg ehhez hasonló fogalmam sincs mik és lusta vagyok megnézni dolgok. Ohh, pardon, ének! Énekelve kell köszönnünk, ÉNEKELVE! Hanyadikos vagyok én? 2.? Fogalmazást kell írni, ÉNEKÓRÁRA! Csak az én értelmezésemben szokás ott talán...énekelni?? Este széttanultam a fejem a másnapi duplamagyarra, matekra meg angolra.

Csütörtökön olyan voltam, mint egy hulla. Vagy zombi...élőhalott! Első két óra ugye duplamagyar. A fejem tiszta kóma, fáradt vagyok, odafigyelek, de kívülről nem biztos, hogy látszik az értelem. A következő kémia agysorvasztó volt. Kimondom, én gyűlölöm a kémiát... Ilyen felesleges tantárggyal még életemben nem találkoztam, ilyen felesleges, ilyen unalmas és ilyen lényegtelen tárggyal. Beültem rajzra és azt hittem végre lehet egy nyugodt órám, erre kiderül, hogy KÉPEK KELL ELEMEZNI felelésképp. És egész órán a szempontokat írogattuk, hogy hogyan elemezzünk. Csak nálam szokás rajzon rajzolni??

Ma hála istennem csak 5 órám volt. Bár volt kémia meg fizika, mégis jó kis napra sikeredett. Elmentem jelentkezési lapért rajzra, mert járni akarok szakkörre. Elsiettem a vonathoz, amin volt egy akkora tapló vénemeber (már elnézést). Ugye légkondis a vonat, erre ketten ültek lányok egy négyesben lehúzott ablakkal. Mire ő felszáll, odamegy és becsapja az ablakot, hogy mi az, hogy kinyitják a légkondis vonaton! (nem is ők nyitották ki) Mindezt úgy, hogy az egész vonat ettől zeng. Elmentek leülni a csendes haverjával, mire ő mondta tovább, hogy ő majd megneveli ezt a fiatalságot, mert "ez a mai fiatalság" ilyen meg olyan rossz. Bezzeg ő!! Áldott teremtés! A lányok mi más csinálhattak volna? Kiröhögték. Nem szép dolog, de vicces helyzet volt. Mire elkezdi mondani, hogy "ne röhögjetek, libák" vagy valami hasonlót. Leszakadt a pofám. Nagyon örültem, hogy azt az eldugott zugot választottam. Aztán, ahogy abbahagyta, két csoport, köztük az említett lányok is leléptek onnan. De utálom, amikor valaki ennyire nagyra tartja magát. Ő a jó, a fiatalokat meg lenézi! Undorító. Közben meg azt tárgyalja a haverjával, hogy ő NEM kocsmába, hanem SÖRÖZŐBE jár!! Hát persze, hogy ott kellett leszállnia, ahol nekem.

Uhh, és elkezdtem a franciát. Nagyon nehéz és szerintem a csoportban nekem megy legrosszabbul. (Mintha a tanár se bírna nagyon...) Mindenki azzal jön, hogy azért mert annyira angolra van állva az agyam,, hogy nekem leginkább, ami végülis logikus, mert naponta rengeteget fordítok, így sokkal többet foglalkozok vele, mint más. Kicsit türelmetlen vagyok, remélem menni fog.

Hétvégén búcsúúúúúúú. És annyira nem érdekel, hogy pont le is szarom.:D Ezer éve ugyanazok a hülyeségek vannak, semmi értelmeset nem lehet venni. Úgyhogy ki se megyek, szerintem. Vasárnap meg megint tanulhatok...sokat...nagyon sokat...

Szerintetek finom a korpás keksz?*-*