A nyár második részét végigdöglöttem és egész furcsa, mennyire felgyorsult minden ezen az utolsó héten.

Hétfőn felkeltem hajnali 8-kor, hogy elmenjek végre lovagolni. Izgultam, mivel rég voltam és más okok miatt is vegyes érzésekkel vártam az indulási időt. Erre felhívott az oktatóm, hogy nem tehetnénk-e át délután 4-re. Mit mondjak erre, hogy mi a francnak keltem fel reggel 8-kor, amikor délig is aludhattam volna? Nem, nem ezt mondtam. Hanem, hogy persze, oké... Aztán eljött a 4 óra és kellemes csalódás volt az egész. Nagyon jó volt újra lovon ülni vagy egy hónap után és most, hogy másikon is ültem végre volt valami változatosság, ami igazán az ínyemre lett.

A keddi napot előre úgy gondoltam ki, hogy a suli előtti hét egyik naaagy utolsó pihenőnapjai közé sorolom. Ez többé-kevésbé sikerült is. Ki kellett takarítanom az egész házat, meg felmosni. De aztán anya hazajött és sütöttünk ilyen überfinom sütit, amit utána 2 napig tömbem a bendőmbe.

A szerda...hmm, mi is volt szerdán?? Az igazság az, hogy....nem. igazán. emlékszem. xd Így összemosódott a keddel, úgyhogy lehet, hogy amit leírtam az szerdán történt. Nem tudom. xd

Aztán csütörtökön, azaz ma de már tegnap (:D) elmentünk könyvosztásra. Fél 8-tól kezdődött az egész. Kigondoltam, hogy felkelünk 6-kor és 7-re odamegyünk. Mikor keltünk? Fél 7-kor. Mikor értünk oda? Fél 8. Mennyit áltunk sorba? Másfél órát. Gyűlölöm a konyvosztást, nem beszélve róla, hogy eleve...KÖNYVEKÉRT állok sorba. Ki akar ilyet? Aztán felmentem anyuval tovább Pestre. Deichmannban vettem végre fűzős cipőt.*-* Igaz, nem telitalpú, mert az nem volt jó, de gyönyörűségesen szépséges kb. 10 centis sarokkal megáldott cipellő. Imádom! Utána anyuval beszaladtunk a munkahelyére kicsit és hazafelé már olyan fáradt voltam, hogy bealudtam út közben. De irtó kényelmetlen volt párna nélkül.

Itthon...KIDŐLTEM. Totálisan. Be az ágyba és dőlés. Nem éltem. Nem bírtam ébren maradni. Szóval bealudtam, aztán felkeltettek, hogy tudjak aludni este, de én kimentem nappaliba majd visszatáncikáltam, mert képtelen voltam fent maradni. De utána valahogy sikerült, fogalmam sincs hogy...

Napok óta kommunikációt folytatok Twitteren egy francia lánnyal. 17 éves és nagyon jófej.:D Kitárgyaltunk csomó baromságot, perfect angoltudás híján bénázgattunk időnként...sűrűn. De még mindig beszélünk és nagyon élvezem!:D