Na hát az első blogolást is meg kell ejteni, úgyhogy feláldozom magam.:D

Két vérbeli napja elkezdtem tanulni zongorán a Requiem For a Dream-et, már annyira profi vagyok. A háromból tudom az első részt. Elmehetnék zongoristának, aki minden darabot a uTube-ról tanul meg és nem tud kottát olvasni. És híres lennék. Az összes plakáton az én fejem lenne és emberek milliói követné a példámat. Még nevet is változtatnék. Párizsba is nevem lenne, odaköltöznék és koncerteket adnék. Utána meg társalognék az angol királynővel. Megtalálnám az elhagyott hullámcsattját, amiért kitüntetne és elküldene a  WhiteHouse-ba zongorázni.

Erről jut eszembe. A mai napon épp a hullámcsattokról filozofáltam egyik ismerősömmel. Gondolkodtatok már azon, hogy a 40 db-ból, hogy lesz két nap után 2? Amikor te csak 4-et használtál el? Hogy miért kerül az ágy alá, amikor otthon nem is hordod csak suliban? Hogy miért nem kerül a fele SOSEM elő? És te erről nem tehetsz de mégis megtörténik és újra kúszhatsz a boltba? 

Hát igen. Erre még a Marson lakó küklopsz sem talált választ. Ha viszont te tudod el ne mert titkolni abrátocskám mert elmegyek hozzád, tudom hol laksz, és szétcsaplak öragapám! Szétcsaplak!

Különleges gondolatolvasó képességem van, így mindig tudom, hogy igazat mondasz-e. És ha nem, akkor tudod, mi lesz. Hoppanálni is megtanultam a minap, szóval nem menekülhetsz! Baseball ütőm mindenhova elér! A világ végére is. A Marson lakó küklopszot is szétcsapom vele, ha úgy tartja kedvem.

Még bajuszt is növesztek, hogy komoly, megfélemlítő külsőm legyen. Aki meglát az összefossa magát ijedtében.

Na de megyek, mert vár a Milkám, viszont utoljára szólok elvtárs. Vigyázz magadra!